Az első, amivel jönnek, a BMI, magyarul a testtömeg-index, ami a testmagasság osztva a testtömeg négyzetével. Az értékelésnél a következő táblázatot nézik:
18,5> sovány
18, 6 – 25 normál
25,5 . 29,9 – túlsúlyos
30 < elhízott
Be is illesztek ide egy kalkulátort, hogy mindenki ellenőrizhesse, melyik csoportba tartozik.
Powered by BMI Calculator
Na most, én szuper vékonyan (egy sikeres fogyókúrát követően) is csak a normál kategória legvégére jutottam, mivel erős csontozatú vagyok és magas. Ezt a BMI kialakításánál nem vették figyelembe, így gyakorlatilag néhány rövid időszaktól eltekintve valamennyire mindig kilógtam a normálisból, már akkor is, amikor abszolút annak éreztem magam.
A BMI-vel tehát úgy vagyok, hogy legfeljebb tájékoztató jellegűnek fogadom el, nem örök érvényű igazságnak.
De tény, hogy frusztráló, ha sosem érsz az átlag közelébe. Mert valahogy az emberek mindig az átlagot keresik, és aki túl kicsi, túl nagy, túl sovány, túl kövér, túl okos, túl buta, túl szép vagy túl csúnya, kilóg a társadalomból. A gyerekek hogyan kezelik az ilyesmit? Csúfolással. És a felnőttek? Ők is, csak jobban disztingválnak.
Na de ki számít kövérnek?
Mint olyan sok minden, ez is az egyénből indul ki. Ha én kövérnek tartom magam, úgy is viselkedem – tele komplexusokkal -, és a környezetem is annak fog tartani. Ha nem vagyok hajlandó bemenni a korszellem alá, és nem fogadom el a rám ragasztott címkét, hanem csakazértis jól érzem magam a bőrömben, nem a kövérséget veszik észre először, hanem a belülről jövő kisugárzást. Mert az a lényeg, mi van belül.
Csak a térdízületeim ne fájnának…

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: