Éjfél elmúlt. Csörög a telefonom.
Az elmúlt években kétszer csörgött éjjel mindössze. Egyszer anyám hívott, hogy meghalt a nagypapám, egyszer meg az apósom, hogy az anyósom agyvérzést kapott, elvitték a mentők. Relatíve kedves, bár kissé aggódó hallózásomra azonban ezúttal egy ismeretlen női hang – talán kissé ittas – szólt bele a telefonba.
– Beszélni akarok vele.
– Kivel?
– Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, adjad.
– Elnézést, de kit? – kérdeztem döbbenten.
– Hülye k..va, ne szórakozz már velem, mindent tudok, beszélni akarok azzal a szarházival.
– Hölgyem, nézze, rossz számot hívott. Biztos, hogy nem itt van, akit keres.
– Adod itt az ártatlant, te kis kígyó, mindegy, mondd meg neki, hogy kitekerem a nyakát, ha hazajön.
– Figyeljen rám: én most leteszem a telefont. Ellenőrizze a számot, amit hívni akart. Ha tényleg ez az, hívjon vissza.
Nem hívott többet.
😀 Jó a sztori:)) Köszi, hogy olvasol, hét közben aktívabb leszek, hétvégén nem annyira.
Egyszer buliban az éjszaka folyamán egyik haverunkat elhagytuk és az én telefonomról hívtuk, mert a közös ismerősünknek nem volt pénz a telefonján. Bepötyögte, hívtam nem is egyszer, hanem tizenháromszor. Az utolsó hívás után nem sokkal felhív minket a haver, hogy hol vagyunk. Üvöltöttünk a telefonba, hogy ezerszer hívtunk, te tűntél el, hol vagy, de azt mondta, hogy neki nem mutat egyet se. Utána láttuk, hogy rossz számot írtunk be… Valakinek nagy örömöt okozhattunk az éjjel, tizenháromszor is.
Egyébként nagyon tetszik a blogod, minden nap olvasom 🙂