{"version":"1.0","provider_name":"Egy k\u00f6v\u00e9r n\u0151 napl\u00f3ja","provider_url":"https:\/\/egykoverno.cafeblog.hu","author_name":"K.N.","author_url":"https:\/\/egykoverno.cafeblog.hu\/author\/k_n\/","title":"Vesztes\u00e9g","html":"

Tulajdonk\u00e9ppen gy\u00e1szolok. Elvesztettem egy bar\u00e1tomat.<\/p>\r\n

El\u0151re mondom, nem halt meg.<\/p>\r\n

De ink\u00e1bb onnan kezdem, hogy feln\u0151tt koromban hamar r\u00e1\u00e9bredtem arra, hogy m\u00e9g a legjobbnak t\u0171n\u0151 bar\u00e1tok is lekopnak, amikor igazi bajba jut az ember. Illetve, aki m\u00e9gis megmarad, na az az igazi bar\u00e1t. \u00c9s ez a szem\u00e9ly sokszor nem az lesz, akire gondolunk, hanem esetleg olyan valaki, aki \u00e9veken \u00e1t csak sz\u00e9pen megh\u00faz\u00f3dott az \u00e1rny\u00e9kban, ritk\u00e1n l\u00e9pett el\u0151, de mindig olyankor, amikor t\u00e9nyleg sz\u00fcks\u00e9g volt r\u00e1.<\/p>\r\n

Mindig \u00f3vatosan b\u00e1ntam ezzel a sz\u00f3val, hogy bar\u00e1t. (Sz\u00e1nd\u00e9kosan nem bar\u00e1tn\u0151t \u00edrok, annak iszony\u00fa pejorat\u00edv felhangja van az \u00e9n f\u00fclemben.) Nem osztogattam boldog-boldogtalannak, puszipajt\u00e1snak, havernek, cimbor\u00e1nak, s\u0151t, ink\u00e1bb az ismer\u0151si st\u00e1tuszban tartottam \u0151ket addig, am\u00edg meg nem bizonyosodtam arr\u00f3l, hogy t\u00e9nyleg bar\u00e1tok-e. \u00c9s legt\u00f6bbsz\u00f6r nem azok.<\/p>\r\n

\"a\"<\/a><\/p>\r\n

De most volt egy, akit k\u00f6zel engedtem magamhoz, akit beavattam a gondolataimba, akir\u0151l \u00fagy \u00e9reztem, \u00e9rti, mit mondok. N\u00e9ha voltak ugyan furcsa dolgai, nem vette fel a telefont, nem h\u00edvott vissza, de ennek nem tulajdon\u00edtottam nagy jelent\u0151s\u00e9get, gondoltam, elfoglalt, ak\u00e1rcsak \u00e9n. Azt\u00e1n egy besz\u00e9lget\u00e9s sor\u00e1n tettem egy sz\u00e1momra jelent\u00e9ktelennek t\u0171n\u0151 megjegyz\u00e9st, amin, mint egy h\u00e9ttel k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt, irgalmatlanul ber\u00e1gott; ott \u00e9s akkor nem l\u00e1tszott rajta semmi - amint mondta, nem akart megb\u00e1ntani azzal, hogy indulatosan v\u00e1laszol - de egy h\u00e9tig nem tudtam el\u00e9rni. Amikor \u00f6sszefutottunk, hidegen kioktatott, hogy most m\u00e1r tov\u00e1bb nem viseli el a cinizmusomat, az ironikus megjegyz\u00e9seimet, \u00e9s h\u00e1t megv\u00e1rta, am\u00edg lecsillapodik benne az indulat, ez\u00e9rt csak most mondja el.<\/p>\r\n

Soha senki nem mondta, hogy egy \u00e9rz\u00e9ketlen bunk\u00f3 voln\u00e9k, innent\u0151l kezdve viszont nem tudhatom, vajon h\u00e1ny embert b\u00e1ntottam meg akaratlanul, az ironikus st\u00edlusomnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en. Mert kider\u00fclt, hogy azon mondataim m\u00f6g\u00e9, amelyeket \u00e9n teljesen \u00e1rtalmatlannak sz\u00e1ntam, \u0151 hallott olyan \u00e1rny\u00e9k-tartalmat, ami sz\u00e1m\u00e1ra s\u00e9rt\u0151 volt.<\/p>\r\n

\u00d3 Istenem, \u00f6reg vagyok \u00e9n ehhez - gondoltam akkor magamban.<\/p>\r\n

\u00c9s ezt gondolom most is.<\/p>\r\n

Nem tudok \u00fagy besz\u00e9lgetni, hogy k\u00f6zben folyamatos elemz\u00e9snek vessem al\u00e1 a mondataimat, h\u00e1tha van benne valami b\u00e1nt\u00f3.<\/p>\r\n

H\u00e1t ez\u00e9rt gy\u00e1szolok.<\/p>\r\n

\u00c9s maradt a f\u00e9rjem a legjobb bar\u00e1tom. Benne m\u00e9g nem csal\u00f3dtam.<\/p>","type":"rich"}