<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy kövér nő naplója</provider_name><provider_url>https://egykoverno.cafeblog.hu</provider_url><author_name>K.N.</author_name><author_url>https://egykoverno.cafeblog.hu/author/k_n/</author_url><title>Szeretőm lenne?</title><html>Éjfél elmúlt. Csörög a telefonom.

Az elmúlt években kétszer csörgött éjjel mindössze. Egyszer anyám hívott, hogy meghalt a nagypapám, egyszer meg az apósom, hogy az anyósom agyvérzést kapott, elvitték a mentők. Relatíve kedves, bár kissé aggódó hallózásomra azonban ezúttal egy ismeretlen női hang - talán kissé ittas - szólt bele a telefonba.

- Beszélni akarok vele.

- Kivel?

- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, adjad.

- Elnézést, de kit? - kérdeztem döbbenten.

- Hülye k..va, ne szórakozz már velem, mindent tudok, beszélni akarok azzal a szarházival.

- Hölgyem, nézze, rossz számot hívott. Biztos, hogy nem itt van, akit keres.

- Adod itt az ártatlant, te kis kígyó, mindegy, mondd meg neki, hogy kitekerem a nyakát, ha hazajön.

- Figyeljen rám: én most leteszem a telefont. Ellenőrizze a számot, amit hívni akart. Ha tényleg ez az, hívjon vissza.

&nbsp;

Nem hívott többet.

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>