A gyenge pont – muszáj valamit sportolni. Ifjú koromban karatéztam (taek-won-do) és kosárlabdáztam, később egy időben futottam, Callaneticsre majd Pilatesre jártam, és a spinning mellett is elköteleztem magam egy ideig.
De valahogy mindig visszatértem a kis komfortzónámba: az én kedvencem ugyanis az ágyban olvasás. Legfeljebb filmnézés. Ezt szeretem szabadidőmben csinálni. Egy konkrét cél érdekében rengeteget tudok tenni, és a sikerélmény motivál is, de amikor elérem a célt – vagy legalábbis a közelébe kerülök, elengedem magam. Ellustulok, elfekszem. És újra elkezdeni bitang nehéz. Egyre nehezebb.
Ilyen testtel azért nem nehéz… Forrás
Nos, jelen életmódváltásom egyik sarkalatos pontja a testmozgás formájának meghatározása. Először úgy gondoltam, intenzívebben sétáltatom a kutyát.
De az a helyzet, hogy fáj a talpam. Állómunkát végzek, és begyulladt a talpamon valami ideg, vagy mi, nagyon fáj már vagy egy hónapja. Kezelgetem, kenegetem, néha jobb, aztán újra rossz lesz. A lényeg, hogy nem megy nekem ez a gyaloglás-téma.
Mindenki boldog, naná. Forrás
Akkor biciklizni fogok – döntöttem el, és mindjárt rögtön vidáman kerékpároztam elfele a boltba, majd kitűztem másnapra is, amikor meg esett az eső. Meg utána is. Hát ez így nem pálya, mozogni akkor is kell – gondoltam.
Menjünk úszni! – mondta férjem, aki pár napja már volt, azt mondta, szuper, alig vannak, a szauna is király, hárman-négyen ültek csak benne mindössze, hát gyerünk.
Menjünk… – mondtam bizonytalanul, és ahogy következett a megjelölt időpont, egyre inkább nem volt kedvem. Nem is szeretek úszni – mondtam magamnak, dacára annak, hogy ifjú koromban iskolai bajnok, megyei harmadik voltam gyorsúszásban. Utálok öltözni – tényleg, azt nagyon. Utálok hajat szárítani – fű, hát tényleg ám! és különben is, szőrös a lábam, most meg már nincs időm szőrteleníteni.
Aztán rájöttem, hogy az a legnagyobb bajom, hogy kikerülök az én kis komfortzónámból. Azt nem akarja a lusta lelkem. Úgyhogy fogat összeszorítva beledobáltam a sporttáskába a cuccom, és mondtam a családnak, hogy indulhatunk. Majdnem mindenki jött.
Az uszodához érve viszont azt láttuk, hogy bent szokatlanul nagy a tömeg. Mindegyik sávban úsztak öten-hatan, elképzelhetetlennek tűnt, hogy oda még bepasszírozzuk magunkat. Hánytunk és vetettünk, majd arra jutottunk, hogy menjünk inkább cukrászdába.
Cukrászdába…!
Engem inkább kötözzetek egy flabélos-géphez, értsétek meg, ha ma nem mozgok, minden el fog veszni – kiáltottam fel riadtan.
Rábeszéltek, hogy cukrászdázzunk együtt, aztán mehetek tíz perc flabélosra, addig ők majd várnak.
Na végre, nem soványak. Forrás
Paleo sütit kóstoltam, annak alacsony a glikémiás indexe, hát nem volt valami jó. Utána viszont valóban elmentem flabélosozni. Ha valaki nem tudja esetleg, az egy gép, amire ráállsz, és különböző sebességgel jobbra-balra billeg alattad, ami által az agyat folyamatosan arra serkenti, hogy egyensúlyozza vissza a testet, és így az izmokat is megdolgoztatja. 10 perc állítólag felér 40 perc aktív mozgással, ami nekem jó hír, majd meglátjuk, mi lesz az eredménye.
Szóval, ez van most. Figyelek az alacsony GI-re, és hétfőn mérek.
